2. fejezet - Első nap a suliban

- Bella vedd fel és kész. Az én kedvemért. - nézett rám Alice a kis kutya szemeivel.

- Jaj, Alice. Az a baj, hogy túlontúl megszerettelek. - nyögtem.

Soha nem vettem fel olyan kihívó ruhát, mint amit Alice kikészített nekem. Mintha 5 éves lennék. Egy fekete miniszoknyát tett ki, spagetti pántos kék felsővel. Plusz egy boka fölé érő csizmát. Majd kiadta parancsként, hogy ne fogjam össze a hajam. Amint elkészültem már húzott is le a nappaliba. Mindenki ott volt. Ahogy leértem mindenki ránk nézett. Emmett még füttyentett is. Mire én felnevettem.

- Most mi van? - kérdezte.

- Semmi. Csak hasonlítasz valakire. - mondtam. – Na, menjünk. Nincs kedvem elkésni.

Ekkor Esme elém sétált és két puszit nyomott az arcomra.

- Gyönyörű van kedvesem. - suttogta.

- Öhm. Izé. Köszönöm. - motyogtam.

- Na, indulás. - nyomott ki az ajtón Alice. - Bella, Jasper és én a Mercedessel megyünk. Ti menjetek a Volvóval.

Azzal beültem a Mercedes hátsó ülésére. Jasper vezetett. Mi voltunk elől. Bár nekem lassan mentünk, mégis jó volt. Gyorsan elértük a sulit. Nem volt valami nagy iskola. Földszintes hófehér épület volt. Egy óriás parkolóval. Jasper az iskola bejáratától a legtávolabb állt meg. Mellettünk a Volvó állt meg. Nagy levegőt vettem. Hajrá Bella! Ne félj! Ezek csak emberek. Nem vadállatok. Vagy vámpírok. Nyugi. Ekkor nyílt az ajtóm, és Jasper nyújtotta nekem a kezét. Amit én szívesen elfogadtam. Egy kis szorítást éreztem majd kiléptem a kocsiból. Ahogy kiszálltam minden szem rám szegeződött. Egy lélek se szólalt meg. Alice-re néztem, de ő üveges szemekkel nézett előre. Bármennyire is erős voltam, most rettentően féltem. Jasper megint megszorította a kezem. Nagy levegőt vettem. A torkom csak egy kicsit mart. Nem voltam szomjas. Lassú léptekkel indultam meg az iskola felé. Közben éreztem magamon a figyelő pillantásokat. Többen sziszegtek, voltak akiknek még a lélegzetük is elállt. Bementem a suli irodájába. Ott egy elég kedvesnek tűnő nő ült a gurulós székében.

- Jó napot! Miben segíthetek? - nézett rám.

- Jó napot Ms. McGold. Bella órarendjét jöttünk felvenni.

Eddig észre se vettem, hogy Edward mellettem van. A nő szíve egyre gyorsabban dobogott, ahogy Edward rá nézett. Hát ez undorító! A vén nőszemély majd ráugrik Edwardra. Hogy nem sül ki a szeme a szégyentől. Várjunk csak! Mit érdekel engem, hogy ki hogy bánik Edward-al? Nem vagyok a barátnője.

- Persze. Mondd a neved gyermekem.

Fújj! Hát a te gyereked tuti nem vagyok. Illetlen nő.

- Isabella Hale. - mondta Edward.

Én erre elkerekedett szemekkel néztem rá. Ő csak rám mosolygott, majd a nőhöz fordult.

- Már csak az órarend kéne.

- Persze. Tessék. - adta át a papírt.

- Köszönöm. – mondtam, majd sarkon fordultam és kiviharoztam.

- Hé, lassíts Bella. Emberibben. - morgott Edward.

- Rendben. Csak… Csak ideges vagyok. És, asszem mérges is. - motyogtam.

- Azt még valamennyire megértem, hogy ideges, de mért vagy mérges? - nézett rám a gyönyörű aranybarna szemeivel.

A parkolóban álltunk már. Elnéztem a suli irányába és elkezdtem beszélni.

- Ez a nő. Olyan illetlen. Olyan… Olyan undorító. Már megbocsáss, de te még csak 17 vagy emberileg. Ő meg legalább 30. Szerintem ez undorító.

- Szerintem is. De ez van. Mi vonzzuk magunkhoz a nőket. Illetve a férfiakat. Meg kell szokni. Most meg siess órára. A végén még elkésel. Milyen órád lesz?

- Biológia. - válaszoltam.

- Nekem is. Gyere! - húzott magával.

Folyosóról, folyosóra mentünk míg meg nem pillantottam a 23-as termet. Amikor beléptünk mindenki elnémult és minket bámult.

- Ezt írasd alá a tanárral. Majd találkozunk. - nyomott a kezembe egy papírdarabot majd elment.

Elindultam a tanár felé. Mikor odaértem aláírta a cetlit majd, mögém mutatott, hogy üljek le. Csak egy szabad hely volt. Edward mellett. Leültem mellé és elkezdtem a tanárra figyelni. Bármit kérdezett tudtam a választ. Mikor megkérdezte, hogy hányas voltam, mondtam, hogy kitűnő. Még vicceket is elsütöttem. Amin Mr.Goff sokat nevetett. Majd kijelentette, hogy nagyon vicces vagyok, amin megint nevetett.

- Tudod, most nagyon utállak. - suttogta nekem Edward.

- Miért? - kérdeztem.

Hisz nem tettem semmi rosszat.

- Eddig én voltam Mr.Goff kedvence. - morogta.

Ezen elnevettem magam. Nagyszerű óra volt. Egyre jobban megkedveltem Edwardot. Kezdett többet jelenteni egy sima fiúnál. Vagy egy testvérnél. A biológia órának túlon-túl gyorsan vége lett. A következő órám matek volt. A 42-es teremben. Sajnos ott már egy ismerős arc sem volt. Hála Istennek nem kellett bemutatkoznom. Mr. Hole csak aláírta a cetlim, és leültetett egy srác mellé. Szőkés barna haja volt, és kb. Jasper magasságú.

- Szia Bella vagyok. - mondtam neki.

- Ja, tudom. Én meg Mike.

- Örültem Mike.

De bunkó volt. Legszívesebben felképeltem volna. De én úrinő vagyok. Ha lehet így mondani. Meg nem is szeretem az erőszakot. Egyszer verekedtem valakivel. De vele is csak játékból.

- Tudod a többi Cullen nem beszélget velünk. Olyan maguknak valók. Te hogy-hogy megszólítottál?

- Nem akartam bunkónak tűnni. Amúgy én szeretem a testvéreimet. És nem vagyok többi Cullen sem.

- Te tudod. Szóval te Rosalie és Jasper tesója vagy? - kérdezte.

- Igen. Hármas ikrek.

- És eddig hol éltél? Csak mert nem halottam arról, hogy hárman lennének. És ami azt illeti, észrevettelek volna.

- Olaszországban tanultam egy leány-nevelő intézetben. Kicsit csapongó voltam. - hazudtam.

Még, hogy csapongó? Én voltam a világ legjobb kislánya. Egyszer se értem haza későn. Sőt nagyon ki se tettem a lábam a palotából. Hisz úgy vigyáztak rám, mintha ember lennék.

- Az nem baj. Én kedvelem a csapongó lányokat. De azért ez durva. Olaszországban száműzetésben élni elég gáz. Nem hittem volna, hogy Cullenék ilyen szívtelenek. Amúgy, hogy-hogy elengedtek?

- Jó magaviseletért előbb szabadulhattam. - suttogtam mire Mike nevetésben tört ki.

- Ez nagyon jó volt! Tudod mit? Ülj hozzám és a barátaimhoz a menzán. Biztos gyorsan meg fognak kedvelni.

- Hát nem is tudom. Talán inkább a testvéreimmel kéne ülnöm. - néztem a szemeibe.

- Szerintem nem haragudnának, ha velünk ülnél. Ugyan Bella! Légyszi!

- Hát jó. De Alice tuti ki lesz akadva. - sóhajtottam.

Ennek az órámnak is gyorsan vége lett. Mike volt olyan kedves, és átkísért a tornateremhez. Aztán kiderült, hogy neki is tesije lesz. Alig hittem a szememnek mikor megpillantottam az öltözőben Rosalie-t. Direkt messze elkerültem. Hisz én hiába szerettem volna vele összebarátkozni. Ő nem akart. Én pedig nem erőszakoskodtam vele. A Rosalie padjától legmesszebb lévő padhoz sétáltam. Rajtam kívül csak egy fekete hajú lány volt ott. A pad másik oldalán öltözött. Gyorsan átöltöztem és bementem a terembe. Ott több ismerőst is megláttam. Rosalie, Emmett, Edward és Mike volt ott. Mike rögtön hozzám jött, és elkezdett magyarázni valami filmről. Majd egy srác is odajött hozzánk.

- Szia. Én Eric vagyok. - mondta a fekete hajú, kissé zsíros bőrű fiú.

- Szia, én Bella Hale vagyok.

- Itt már mindenki tudja. Úgy hallottam jó szökevény vagy. Nincs kedved velünk eljönni hétvégén Port Angelesbe, moziba?

- Nem is tudom. Ez z első hétvégém itthon és Alice is szeretne közelebbről megismerni. És már nagyon hiányzott Rose és Jasper. Egész hétvégén játszunk meg ilyenek. De azért kösz. Majd legközelebb.

- Ja, legközelebb. - válaszolta Mike kicsit csalódottabban.

Ekkor jött be a tesitanár. Mr. Jonson kedvesnek tűnt. Már amennyire egy tesitanár kedves lehet. Bár nekem azért is tetszett, mert csak egy foci labdát dobott közénk és azt mondta: „Itt a labda játszatok!” De király. Mindig utáltam amikor figyelnek. Az mindig rosszul esett. Mindhárom Cullen ellenem volt. És pont velem szembe állt Emmett. A nagy mackós alakjával senki se mert kikezdeni.

- Na, lássuk kislány mire vagy képes. - nevette.

Erre én csak kirúgtam a labdát a lábai között, és a kapu felé kezdtem futni. Már épp a kilencesnél voltam mikor valaki kigáncsolt. Arccal előre estem egyenesen a kapuba. Még jó, hogy a kapus elkapott. Emberként nagyon ügyetlen voltam, de még vámpírként is az vagyok?

- Jól vagy? - kérdezte a kapuban álló fiú.

- Persze. Csak valaki kigáncsolt. Kösz, hogy elkaptál. - mosolyogtam rá.

Egyből elolvadt, mint minden fiú. Ekkor megfordultam és nem csalódtam. Rosalie. Rosalie gáncsolt ki. Csak keresztbe tett kézzel állt előttem, jobb lába pedig a labdát tartotta.

- Hé, Bella! Ha jól tudom, a kapuba a labdát kell lőni, és nem be kell esni. - nevette Emmett.

Én rá se néztem, végig Rosalie bosszantóan tökéletes arcát bámultam. Erre ő csak fut egyet és átpasszolta a labdát Emmett-nek. Visszaálltam a helyemre, Emmett elé. Újra én szereztem meg a labdát, mint az előbb. És persze Rosalie megint túl akart járni az eszemen. De azért én sem vagyok hülye. Mike végig mögöttem jött. Így mikor Rosalie elém került simán átugrottam a labda és a lába fölött. Ő csak értetlenül nézett utánam. Mike pedig gólt rúgott.

- Szép volt Bella. - kaptam egy pacsit Mike-tól.

- Kösz, de a gól a te érdemed. - válaszoltam.

- De nélküled nem jött volna össze. - mosolygott rám.

- Ch. - hallottam meg Rosalie hangját és ezzel egy időben valami morgás félét.

Észre se vettem, hogy Edward itt áll mellettem. Csak most jutott el az agyamig. Nagyon le voltam kötve. Ekkor csengettek, és mindenki megindult az öltöző felé. Én is gyorsan átöltöztem. Nem is mertem Rose felé nézni, de nem is érdekelt. Ezt a kört én nyertem. És ez tök jó. Az öltöző ajtaja előtt várt rám Mike. Gondolom ebédelni szeretne elkísérni. Szép nagy menza volt. Szinte már egy báli terem nagyságú. A kajás pult felé mentünk. Valami szendvics félét vettem. Bár nem nagyon tudtam megkülönböztetni ezeket. Viszonylag jól bírom az emberi ételt, de nem lelem örömöm ezek fogyasztásában. Majd megindultunk egy asztal felé. Közben tekintettemmel kerestem Alice-t, aki egy elég messze lévő asztalnál ült és rám mosolygott. Viszonoztam a mosolyt majd leültem arra a székre, amit Mike kihúzott nekem.

- Bella ők itt a barátaim. Jessica, Angela, Ben, Eric, Laurent és Tyler. Srácok ő itt Bella. - mutatott be engem a többieknek.

- Szia, Bella. - mosolygott rám az Angela nevű lány.

- Sziasztok. - válaszoltam.

- Szóval. Akkor mit nézzünk meg a moziban? - kérdezte meg a másik csaj.

- Szerintem valami horrort. - mondta Mike.

- Mindig horrort nézünk. Most nézzünk valami akció filmet. - mondta Tyler.

- Te is jössz Bella? - fordult hozzám Angela.

- Sajna nem tudok. A testvéreimmel van közös programunk, de majd legközelebb szívesen elmennék. - válaszoltam.

- Akkor jó.

- Angela neked van testvéred? - kérdeztem.

- Van két iker öcsém. Nagyon aranyosak. Ha, tehetném mindig velük lennék. Hisz olyan gyorsan nőnek.

Az egész ebédszünetet végig beszéltük. De legtöbbször a szeretteinkről dumáltunk. Ő mesélt a testvéreiről, meg az unoka testvéreiről. Én meg beszéltem neki Félixről, Heidiről, Alissonról, Alecről, Renataról, Aroról, Demetriről és Chealseről. Persze úgy mintha emberek lennének. Már csak egy órám volt. Történelem. Mike oda is elkísért, majd elbúcsúzott mert neki még ezen kívül van egy órája. A teremben Jasper ült és persze mellette volt hely is.

- Jól vagy Bella? - kérdezte.

- Persze. Ugye nem baj, hogy nem veletek ültem?

- Nem baj. Alice előre jelezte nekünk, hogy külön fogsz ülni.

Az óra elég unalmas volt. A II. Világháborút vettük. Annyira unalmas volt, hisz én ott voltam. Vagyis csak hallottam, hogy mi volt. De akkoriban éltem. Hála Istennek ezt az órát is túléltem.

- Jasper nekem nincs több órám. Megkaphatom a kocsikulcsot? - kérdeztem kifelé haladva.

- Nem kell. Hazavisznek. Tudod, Edwardnak sincs több órája. Ő hazavisz.

- Oké. Kösz. Szia. - mondtam majd elindultam a parkoló felé.

Én értem előbb oda. Néhányan megnéztek, végig mértek. De nem nagyon érdekelt. Leültem a motorháztetőre és ott vártam Edwardot. Kb. 5 perc után jött ki a suliból. Lehajtott fejjel sétált mellém. Észre se vett. Mintha valami miatt aggódna vagy szomorú lenne. Épp elém ért és elsétált mellettem. Tuti nem vett észre. Hehe. Előbújt belőlem a kisördög. Hirtelen a hátára ugrottam. Ijedtében még fel is ugrott. Ezen pedig csak nevettem.

- Nem illik ijesztegetni. - mondta.

- Bocsi, de nem vettél észre és féltem, hogy a végén még itt hagysz. - nevettem a hátán.

Lekászálódtam és beültem az immár nyitott autóba. Ő is beszállt és elindultunk.

- Milyen napod volt? - kérdezte meg.

- Színes. - mondtam.

- Hát azt hittem, ennél részletesebben tálalod. - grimaszolt.

- Nem szeretem jártatni a szám. - vontam vállat.

Edward se volt lassú, de meg se közelítette az én vezetési stílusom. A Cullen háznál ajtót nyitott nekem és együtt indultunk meg befelé. Amint kinyitottam az ajtót, Esme termett előttem.

- Milyen napod volt drágám?

Az anyáskodó hangja és a szavai nagyon jól estek.

- Nagyon szuper. - mosolyogtam rá.

- Rendben. Akkor most irány házit írni. Este Carlisle szeretne beszélni mindannyiunkkal. - mondta.

- Miről? - kérdezte Edward.

- Csak a szokásos. Szeretné megismerni Bella életét és átváltozását. Semmi több. - nyugtatta meg Esme.

- Rendben én megyek házit írni. - jelentettem ki majd felrohantam az emeletre.

Elsőnek a töri házinak ültem neki. Írd le az I. Világháború főbb helyszíneit és számmal! Hát ahhoz képest, hogy a II. Világháborút vesszük, nem értem mért az elsőből van házi. Sajnos az I.Világháborúra nem emlékszem. Akkor még ember voltam. És, gondolom nem tartanak itthon lexikont. Edward biztos tudja. Elindultam a szobája felé. Bár nem tudtam melyik az, de az illatát éreztem. Nagyon finom illata van. A ház harmadik emeletére mentem, ott is a legtávolibb szobába. Itt erőteljesen éreztem az illatát. Bekopogtam és vártam a választ.

- Szabad.

Lassan benyitottam. A szoba fele üvegfal volt. A másik fele hófehér. A jobb oldalon egy óriás szekrény állt. Amin CD-k, lemezek és egy hifi állt. A szoba közepén egy kanapé volt. Az ajtó falán egy TV. A jobbján egy íróasztal. Pont olyan volt mint az enyém. Hopsz. Hisz én pont alatta lakom. Vagyis pont alatta van a szobám. Edward a kanapén ült, a tájat figyelte majd rám kapta a tekintetét.

- Bocs a zavarásért, de van itt néhány kérdés az I. Világháborúról. Én pedig nem emlékszem rá. Gondoltam megkérdezem segítenél-e?

- Persze. Segítek. Mi a kérdés?