Volterra Szülötte 9.fejezet

9.fejezet: Elrabolt mese

Azonnal leugrottam az erkélyről és az erdőbe vetettem magam. Ha Bellának csak egy haja szála is meggörbül, nem bocsátom meg magamnak. Hisz az én balgaságom miatt futott ide. Az erdő sötét volt, de hála a vámpírlátást (amit most az egyszer áldottam) mindent jól ki tudtam venni. Bella illata még erősen érezhető volt a füvön, fákon és a bokrokon. Nem vagyok épp a legjobb nyomkövető, de az ő édes illata már teljesen a fejemben volt.
-Bella! –kiabáltam.
A környéken csak tücsökzene, bagoly huhogás és nyögések hangja szállt, így az utóbbi felé vettem az irányt. Egymás után kerültem ki a növényeket és ástam magam beljebb az erdőbe.
-Bella! –kiáltottam megint.
-Edw… -hallottam meg a nevem.
Jobbról! Jobbról jött a hang! Azonnal arrafelé indultam, ahonnan Bella hangját hallottam. Anfák egyre sűrűbben álltak egymáshoz, ahogy a nyögések és harci hangok folytak. Csak kaparintsam a két kezem közé azt aki bántja! Az biztos, hogy cafatokra tépem! Bella illata egyre erősödött én pedig kisé lassítottam mikor meghallottam egy hangot:
-Nem akartál önként a feleségem lenni! Akkor leszel kényszerből! –suttogta egy férfi Bella fülébe.
A fák között álltak, a férfi magához szorította Bellát és a hátát simogatta. Fúj! Felfordul tőle a gyomrom!
-Én nem leszek senki felesége te mocsadék! Majd Edward idejön és szétveri a romanizált szőrös seggedet. Csakis ezért nem tépem most ki a heréidet és etetem meg veled! –köpött a lány a pasas arcába.
Az viszont letörölte a képét majd egy óriás mosollyal nézett Bellára.
-Edward lenne az a nyál gép akivel ott fent enyelegtél? Bocsáss meg drágám, de az a kis ficsúr akkor se győzne le ha lenne egy ikerpárja. –nevetett fel.
A háta mögé lopóztam és a lehető leghalkabban indultam meg felé.
„Igazán szép kis feleség lesz belőle. Még ma elviszem Romániába feleségül veszem, aztán miénk az örökké valóság. Hm.. az a popsi és azok a mellek!” –idegen taho.
Amint a frantáziája és a kezei is tiltott zóna felé araszoltak, egyre közelebb értem hozzá. Nem lehet túl jó harcos ha még engem se vesz észre. Talán öt lépés választhatott el mikor Bella felfigyelt rám. A mutató ujjammal jeleztem, hogy maradjon csöndben és rákacsintottam.
-Ezt nem fogod megúszni! –fenyegette tovább Bella.
-Ejnye! Csönd legyen asszony, különben megtudod milyen az övem! –morgott rá.
Undorító, ez a szemét még verni is képes lenne egy nőt? Méghozzá az én Bellámat? Morogva azonnal rávetettem magam és kitéptem Bellát a karjai fogságából. Azonnal magam mellé húztam és elhátráltam. Ez egy olyan fogás volt amit Jasper tanított. Így gyorsan tudtunk túszokat kiszabadítani. Néha úgy tudom áldani Jaspert.
-Mi a franc? –káromkodott a férfi.
-Nem franc. Had mutatkozzam be: Edward Cullen vagyok, a nyálgép! –mosolyogtam rá, miközben Bellát magam mellé vontam. –Jól vagy?
-Igen. –suttogta.
-Vedd le a kezedet a menyasszonyomról! –morgott rám a férfi.
-Már megbocsáss, de az illem úgy diktálja, hogy ha már bemutatkoztam neked se ártana! –vetettem oda.
-Stefan vagyok!
-Most, hogy ilyen kedvesen összeismerkedtünk, talán el is mehetnél! -néztem rá egy kis gúnnyal az arcomon.
-Nem hagyom itt a mennyasszonyomat!
-Nem vagyok a mennyasszonyod! –morogta oda Bella.
-Ha jól tudom a házassághoz két ember akarata kell. És csak, hogy tudd Bella nem akarja. Szóval vagy elhúzol a pokolba vagy megöllek! –morogtam rá.
-Mint már mondtam nem hagyom itt a menyasszonyomat! –lépett egyet fenyegetően felénk.
Nem mintha ennyitől megijednék azért morogva hajoltam le, hogy támadhassak. Bellát lassan arrébb löktem magamtól, hogy nehogy a harc közelébe legyen. Stefan ugyan úgy legúgolt, hogy egymásnak mehessünk.
-Edward? –csilingelt Bella féltő hangja.
-Jobb lesz ha hátrébb mész! –vetettem oda.
Pont abban a pillanatban ugrott felém Stefan, én pedig ugyan így ellene. A levegőben találkoztunk, ahol nagy erővel csapódtunk egymásnak, akárcsak két szikla. Éreztem ahogy a fogai a vállamba martak, de utána átadtam magam a gondolatolvasásnak, ami bűnös előnyhöz juttatott.
„Most kitérek jobbra, belemarok a combjába, majd elkapom a mennyasszonyom és eltűnök vele!” –mocsok.
Ahogy jobbra mozdult én is felé léptem majd elkaptam a nyakát és a közelben álló fának dobtam. Az hangos reccsenéssel megadta magát a súlynak. Viszont Stefan nem annyira adta meg magát, mert rögtön fel kelt és támadt.
„Akkor a háta mögé lópodzok és simán leszedem a fejét.” –tetű.
Előbb léptem és így én jutottam a háta mögé. Elkaptam a jobb kezemmel a nyakát, a ballal a mellkasát öleltem, majd megfeszítettem mindkettőt. Ha csak egy kisebb erőt is beleadok, simán letépem azt az ocsmány pofáját.
-Most pedig idefigyelsz te degenerált neander-völgyi dinoszaurusz ürülék! Ha mégegyszer meglátlak Bella közelébe, kicsinállak. De nehogy azt hidd, hogy szépen! Először felszúrlak a vasrúdra, amit hátulról szúrok fel. Majd szépen megsütlek, de épp csak annyira, hogy túlélt. Majd szép lassan levágom a testrészeidet, kezdve azzal ami a két lábad között van. És ha ezzel végesztem napokig éheztetlek majd megöllek! Jegyezd meg! Bella az enyém! Én vigyázok rá! Most pedig tünés! –azzal ellöktem.
Stefan amilyen gyorsan csak tudott felpattant és eliszkolt az erdőbe. Öcsém, még én is megijedtem saját magamtól. Megfordultam, hogy megnézzem, hogy van Bella. De rögtön legyökeredzett a lábam. Előttem állt és a vállaimat nézte, mintha szugerálná.
-Köszönöm. –suttogta.
-Ugyan! Nincs mit. Mond volt már ilyen?
-Egyszer-kétszer megesik, de az őrök ilyenkor megvédenek. –vont vállat. –Te viszont megsérültél!
-Semmiség…
Pedig igenis volt ott valami. Bár az elején nem fájt annyira, de mostanra egyre forróbbá vált a harapás nyom. Olyan volt mintha annak a helyére égő piszkavasat nyomtak volna. És újból és újból forróbbat nyomtak volna hozzá. Nem sok választott el az ordítástól, de megpróbáltam semmisnek tettetni.
-Edward! Ez itt nem semmiség! Menjünk vissza teszek rá jeget! Nagyon fájhat.
-Nem vészes. –nyeltem egy nagyot.
-Nem kell, hogy a nagyfiút játszd! Most azonnal vissza megyünk! –vette a nyakába a jó kezemet és indultunk el emberi tempóba a ház felé.
Olyan furcsa érzés volt, hogy Bella itt van és támaszt nyújt! Sose akartam magam mellé senkit, de most mellette könnyű elképzelnem a jövőt. Mintha így lenne helyes! Az út hazáig nagyon csöndesen telt. Csak néha-néha szólt rám Bella, hogy támaszkodjak jobban rá vagy, hogy ne nagyfiúskodjak! Amit persze nem csináltam…
Hazaérve a legnagyobb megdöbbenésemre üres ház fogadott. Vajon hol lehetnek a többiek? Bella bevezetett és a konyha felé terelt.
-Nem hiszem, hogy segíteni fog! –mondtam mikor egy adag jégkockás zacskót akart a vállamra rakni.
-Lehet, de talán használ. Tudod, hogy tartja a mondás: Jobb kipróbálni, mint szenvedni! –mosolygott.
-Én úgy tudtam, hogy úgy van: Jobb félni, mint megijedni! –nevettem.
- Az lehet, hogy így van, de a mostani helyzethez úgy nincs semmi értelme. Szóval marad az én varjációm! –tette a zacskót a vállamra. –Na jobb?
A hideg jég érintése isteni volt, de sajnos semmit nem javított az égésen.
-Sajnos nem, de köszönöm, hogy megpróbáltad. –mosolyogtam rá.
Egy sóhajjal levette a vállamról a zacskót majd a tartalmát a mosogatóba a zacsit pedig a kukába dobta.
-Hát akkor jó éjszakát! –fordult felém.
Aranybarna szemei rám villantak, majd mintha menekülne előlem elrohant. Nem értem... Valami rosszat tettem? Felálltam és én is elindultam a szobám felé. A vállamba lévő fájdalom egyre erősebb lett. Már szinte az fájt, hogy fájt. Történhet ilyen? Lassan felbattyogtam a szobámba, egyenesen a zuhanyhoz. Mit nem adnék egy hideg zuhanyért, hogy jól átgondolhassam ezt a napot! Bementem a fürdőszobába, majd mindent ledobva magamról beálltam a zuhany alá. Hogy mire jutottam a mai nap? Arra, hogy Bella ezzel a barna hajjal nagyon szép, de mikor először megpillantottam mintha deja vu érzésem lett volna. Nem tudom honnan vagy miért, de mintha már láttam volna ilyen hajszínnel. Aztán ott volt a majdnem csók, amitől még mindig bizsereg a testet. Amire úgy vágyom mint a vérre. És végül az elrablós űgy. Borzalmas lehet, hogy valakinek ilyen az élete. Nem is csodálkozok rajta, hogy Bella egy kis időre otthagyta Volterrát és…
Halk kopogtatást hallottam az ajtómon. Azonnal elzártam a vizet majd egy törölközővel áttöröltem a vízcseppeket, hogy felszáradjanak és a derekam köré tekertem. Kimentem a fürdőből az ajtóhoz, majd kinyitottam. Már akkor gondolhattam volna ki van itt mikor egy gondolatot sem hallottam meg. Bella állt az ajtó előtt, de mikor teljesen kinyitottam az ajtót ő elém lépett az ajkait pedig…

Komikat please!